VERTCSIPKE-ISKOLA

Fürge ujjak évkönyve 1971

A vertcsipke (vagy klöplicsipke) eredete a XVI. szazadra nyúlik vissza. Olasz- és Németországban szinte egyidőben találjuk leg­regibb nyomait. A XVII-XVIII. században fellendült a csipkeipar, az akkor készüt - szinte felülmúlhatatlanul szép - csipkéket ma már muzeumok őrzik. Hazánkban Kiskunhalas híres csipkeiről, amelyek felveszik a versenyt a vilaghírű flandriai csipkékkel is.

Munkaeszközei :

Henger alakú, fűreszporral, korpával vagy lószőrrel kitömött párna, a párnatartó állvány, prespánlemez, amelyre a teríto min­táját rajzoljuk, horgolótű, gombostűk, horgolócérna, orsó, orsóvédő, kiszuró (1-3. ábra).

Az orsó, amelyre a cérnát csavarjuk, kb. 14 cm hosszú, fából keszül, alsó felén kisebb, másik végen nagyobb gömbölyűre formázott zárórész van. Az orsóra illeszkedő, belül nyitott hüvely megvédi cérnánkat a piszkosodástól és lecsavarodástól. A kiszuró tűt vékony horgolótűből magunk is elkészíthetjuk úgy, hogy lecsípjük a hor­golótű kampóját és a megmaradt véget hegyesre reszeljük. A tű hegye ne legyen sem túl vékony, sem túl vastag: Olyan nagy lyukat hagyjon maga után a kemény mintalapon, hogy a gombostűket kényelmesen átszúrhassuk rajta, de azok erősen helyezkedjenek el, s fejük ne mélyedjen a lyukba.

1. ábra 2. ábra

3. ábra 4. ábra

Előkészítés:

A) Az elkeszítendő terítő mintáját először pauszpapírra másoljuk át. A rajzon a vonalak jelzik a szövés menetét, a pontok pedig azt a helyet, ahova munka közben a gombostűket be kell szúrnunk, amelyek körül a szálak hurkolódnak vagy kereszteződnek akár az oda- és visszamenő veréseknél, Akár a pikó képzésénél. A pausz­papírról a mintát átvisszük a prespálemezre, amelyen a pontok helyét kiszúrónkkal végig kiszúrjuk és a közbenső vonalakat tintával megrajzoljuk. NE rajzoljunk ceruzával, mert az bepiszkítja terítőnket.

B) Ezután a kemény prespanlemezt rátűzzük a hengerpárnára oly módon, hogy a gombostűvel előbb a párna anyagát szúrjuk keresztül és csak azután szúrunk bele a lemezbe (4. ábra).

C) Következik a fonal felcsavarása az orsóra. Az orsózást az orsó vastagabb végénél a szál felcsavarásával kezdjük. Könnyebb a csavarás, ha nem a szálat csavarjuk rá az orsóra, hanem az orsót forgatjuk. Amikor elegendő mennyiségű fonalat csavartunk fel (annyit, hogy a védőburok könnyedén mozoghasson) akkor az orsó felső, kisebbik pereménél a fonalat hurokkal erősítjük meg, majd felhúzzuk a védőt (5-6. ábra). A hurok azt célozza, hogy a fonal ne szaladjon le az orsóról, ezen felül pedig, amikor munka közben a szál rövidül, az orsó balról jobbra való forgatásával - a hurok kioldása nélkül - a szálat feszesen húzva, meghosszab­bítjuk. A szálhosszabbításnak ez a módja eleinte hosszabb gyakorlást kíván, de érdemes megtanulnunk, mert részben nem kell a hurok kibontásával vesződnünk, részben pedig nem nyúlunk a fonalhoz és így az mindig tiszta marad.

D) Az orsókat párosával használjuk, ezért 2-2 orsó fonalat előre összekötjük takácscsomóval. Ennek előnye_> hogy ezzel a módszerrel egészen rövid fonalra is készíthetünk takácscsomót. Erre szükségünk is van, mert munka közben - szakadáskor - rendszerint nagyon rövid szálra kell ráhúznunk a takácscsomót. Készítése horgolótűvel olyan hurkot képezünk az egyik orsó szálára, mintha horgolást kezdenénk. A hurkot lazán tartjuk kezünkben, letesszük a horgolótűt, felvesszük a másik orsó szálát, átdugjuk a hurkon majd ráhúzzuk a csomót.

E) Ezután a munka megkezdéséhez a szükséges mennyiségű orsópárt keresztbe fektetett gombostűre felfüggesztjük. Ugyanak­kor a keresztbe fektetett gombostűt két gombostűre helyezzük, amelyeket a munka induló vonalába szúrunk le (7. ábra). Ezt az indulast rajzainkon A-B jelzessel látjuk el. Az előkészületek befejezése után már el is kezdhetnénk első vert­csipke terítőnk készítését, de előbb még meg kell tanulnunk az alapmozdulatokat. Ehhez függesszünk fel 2 gombostűre 2 pár orsót (a hengerpárnára) és ezen gyakoroljunk.

5-6-7. ábra

Alapmozdulatok:

1-1 pár orsót vegyünk mindkét kezünkbe (8. ábra). Az ábrán látható módon fogjuk meg az orsókat és az alapmozdulatokat: csavarás, keresztezés készítjük. A kezünkben elhelyezkedő orsókat a könnyebbség kedvéért számokkal láttuk el (9. ábra), és nyilak­kal jelöljük az orsók mozgásának irányát. Először készítünk 1 csava­rást; mindkét orsópárnál jobbról balra felcseréljük az orsókat úgy, hogy a jobb oldali orsók fonala tegyen felül. Tehát a 2. és 4. orsókat tesszük itt jobbról balra. Ezután készítünk 1 keresztezést: a két belső orsót megcseréljük úgy, hogy balról jobbra cseréljük meg az orsókat, tehát a bal kezünkben tartott orsó szála lesz felül. Ezután ismét 1 csavarást és 1 keresztezést vegzünk s ezzel az orsók elhelyezkedése tetjesen megfordult. Ezt a 4 műveletet együttesen egész verésnek nevezzük. Ha csak 1 csavarást és 1 keresztezést csinálunk, félverést keszítetünk. A két alapmozdulat változataiból keszül a vertcsipke. A fonalak kereszteződését 10. ábrákon külön bemutatjuk a fonalak eltérő jelzésével. A tanuláshoz használhatunk ennek megfelelően kétszínű fonalat is. Az atapmozdulatok megtanulása után lássunk hozzá egy minta­szalag készítéséhez, amelyen a szövést, fonást és a pikók technikáját tanuljuk meg.

8. ábra 9. ábra 10. ábra

A 11. ábrákon látható rajzot rajzoljuk át pauszpapírra, majd prespánlemezre szúrjuk át (12. ábra). A prespánlemezt a már tanult módon (4. ábra) tűzzük fel a hengerpárnára, majd szúr­junk 1-1 gombostűt az A-B pontokba (12. ábra).

A mintaszalag készítéséhez 6 pár orsóra van szükségünk. Ezekre csavarjuk fel a fonalat (tanuláshoz legalkalmasabb 60-as fonal), és párosával kössük össze a tanult takácscsomóval.

Most az A pontban lévő gombostűre függesszünk fel 2 pár, a B pontban levőre 1 pár orsót, majd a 2 gombostűre fektessünk keresztbe (11. ábra) 1 újabb gombostűt és erre függesszük fel a további 3 pár orsót. Az orsók kb. 10 cm hosszú szálon lógjanak le. Fontos az, hogy a fonalak hossza mindenkor egyenletes legyen. Amelyik orsón eIőbb rövidül a szál, ott a tanult csavaró mozdulat­tal lazítjuk a hurkot és hosszabbra húzzuk a fonalat.

11-12. ábra

Az alapmozdulatok megtanulása után lássunk hozzá egy minta­szalag készítéséhez, amelyen a szövést, fonást és a pikók technikáját tanuljuk meg.

A 11. ábrákon látható rajzot rajzoljuk át pauszpapírra, majd prespánlemezre szúrjuk át (12. ábra). A prespánlemezt a már tanult módon (4. ábra) tűzzük fel a hengerpárnára, majd szúr­junk 1-1 gombostűt az A-B pontokba (12. ábra).

A mintaszalag készítéséhez 6 pár orsóra van szükségünk. Ezekre csavarjuk fel a fonalat (tanuláshoz legalkalmasabb 60-as fonal), és párosával kössük össze a tanult takácscsomóval.

Most az A pontban lévő gombostűre függesszünk fel 2 pár, a B pontban levőre 1 pár orsót, majd a 2 gombostűre fektessünk keresztbe (11. ábra) 1 újabb gombostűt és erre függesszük fel a további 3 pár orsót. Az orsók kb. 10 cm hosszú szálon lógjanak le. Fontos az, hogy a fonalak hossza mindenkor egyenletes legyen. Amelyik orsón eIőbb rövidül a szál, ott a tanult csavaró mozdulat­tal lazítjuk a hurkot és hosszabbra húzzuk a fonalat.

Először kezünkbe vesszük az A pontban felfüggesztett 2 pár orsót. A jobb kezünkben levő 2 orsó lesz a vezetőpár, amíg a többi 5 pár orsó az ún. szövőpár.

Szövés

A szövés kezdésekor 1 csavarást vegzünk, de csak 1 szövőpárral, majd a szövés alapmozdulatait csináljuk, 1 keresztezés, 1 csavarás, 1 keresztezés. Ekkor a szövőpár átkerült a jobb kezünkbe, amig a vezetőpár a bal kezünkben van. Most a szövőpárt a jobb kezünk­ből letesszük, azaz oldalt a hengerpárnán beszúrt gombostűre függesztjük (12. és 13. ábrák). Ismét jobb kezünkbe vesszük a vezetőpárt és a következő szövőpárral elvégezzük a szövést: 1 keresztezés, 1 csavarás, 1 keresztezés. A szövés után jobb kezünkbe átkerült ismét a szövőpár, amelyet az oldalt levő gombostűre függesztünk, majd a vezetőpárt újból jobb kezünkbe véve folytatjuk a szövést, amíg az utolsó - a 8 pontba függesztett - szövőpárt is be nem szőttük. Figyeljuk meg most, hogy egyenletesen haladunk-e a soron. Ha a vezetőpár 2 szála vízszintesen helyezkedik el a soron, hibátlan a szövésünk. Ezután az utolsó két pár orsót bal kezünkbe vesszük és jobb kezünkkel beleszúrunk 1 gombostűt az 1. pontba (11. ábra) a 2 pár orsó 2-2 szála közé úgy, hogy a vezetőpár 2 szála felül és a szövőpár 2 szála oldalt maradjon (13. ábra). Ekkor ismét két kezünkbe vesszük a 2 pár orsót. A vezetőpár most bal kezünkben lesz és visszafele haladunk a soron. Előbb azonban mindkét part szorosan meghúzzuk, hogy az elkészített sor szépen kifeküdjön.

A visszafele való szövéskor - úgy mint a kezdéskor - ismét elvégezzük a vezetőpárral az előzetes csavarást, majd a leírtak szerint szőjük végig a sort. A sor végén a 2. pontban tűzünk ki. A kitűzésnél sohasem merőlegesen helyezzük el a gombostűt, hanem mindig felülről lefele, kissé oldalt tartva szúrunk a következő lyukba (14. ábra). A gombostűket nem szúrjuk be egészen a fejükig, hanem kissé kiállva hagyjuk. Amikor munkánkkal már továbbhaladtunk, fokozatosan bemelyítjük a korábban beszúrt gombostűket és csak az utolsó 5-6 tűt hagyjuk kb. 1/3-ad magas­ságig kiállva a párnából.

Amikor mar begyakoroltuk a szövest. ugyanezen a mintaszalagon folytatjuk az azsuros szövés tanulását is. Különbség csupán az, hogy a szalag 2 szélén azsúrt keszítünk, amíg középen tovább folytatjuk a szövést (15. ábra).

Az azsúros szövésnél a sor elején először 1 egész verést keszítünk (1 csavaras, 1 keresztezés, 1 csavarás, 1 keresztezés), utána az első szövőpárt, amelyet most azsúrpárnak nevezünk, fétretesszük, majd a vezetőpáron 2 csavarást vegziink (ketcsavarasos azsur) es foly­tatjuk a szovest a tobbi szovoparral az ismert technikaval. MielBtt az utolso szovopart (ez is azsurpár) beszőnénk. * előbb 2 csavarást vegzünk a vezetőpáron és az azsúrpáron is. Ezután a szokott módon kitűzünk és fordulunk. Mielőtt visszafelé haladnánk, 2 kézbe vesszük az orsópárokat és szorosan meghúzzuk a vezetőpárt és az azsúrpárt is. Ezután 1 egész verést készítünk, majd a vezetőpáron ismét 2 csavarást végzünk, utána sima szövéssel haladunk végig a soron az azsurpárig, majd *-tól ismétlünk.

13. ábra 14. ábra 15. ábra 16-17. ábra

Fonás

A tanuláshoz ismét elég, ha 2 pár orsót függesztünk fel és az egész verést gyakoroljuk. Ugyanis a fonás nem más, mint az egész verések egymásutánja. (16. ábra)

Pikó

Ha fonásunkat szebbé akarjuk tenni, pikókkal díszítjük (17. ábra). Ezt úgy készítjük, hogy az orsópárokat bal kezünkbe vesszük. Jobb kezünkbe 1 gombostűt veszünk, felülről lefelé a tűre emeljük a fonás harmadik szálat is megcsavarva kis hurkot kepezünk, amelyet a gombostűvel kitűzünk (18. ábra). Készíthetjük a pikót horgolo­tűvel is (19. ábra). Amint a szalag kanyarodik, mindig megfelelő irányba forgatjuk a hengerpárnát is a szalag irányának megfelelően húzzuk meg a szálakat, hogy a kerek formát megkapjuk. Figyeljünk arra, hogy a kanyarulatok belső vonalán mindig sűrűbbek a szúrási pontok, ezért a kisúrás előtt, mielőtt az azsúrpárt beszőnénk, az azsúrpáron előzetesen nem 2 csavarást, hanem 1 csavarást készítünk. Akkor azonban, amikor a szúrási pontok a szokottnál nagyobb távolságra vannak, az azsúrpáron előzetesen nemcsak 2, hanem 3 csavarást is készítünk.

18. ábra 19. ábra

Fonás kapcsolása szövött szalaghoz

A megfelelő pontból óvatosan kihúzzuk a gombostűt, majd vékony horgolótűvel a fonás egyik párjának 1 szálát áthúzzuk a szövés 2 szálán (az azsúrpárt nem fogjuk hozzá) és a másik szál orsóját átbúj­tatjuk a hurkon. Letesszük a horgolótűt, szorosra visszahúzzuk a hurkot és az előbbi kitűzées helyére visszaszúrjuk a gombostűt (20. ábra). Ezzel megismertük, hogyan kell fonást kapcslni a szövött szalaghoz.

20. ábra

Kerek fordulat készítése ( 20. ábra)

Az első pontban kitűzünk, mint a sima szövésnél, majd a vezető páron egyszer csavarunk es a sor elején elhagyjuk az azsúrt, tovább­szövünk a második pont felé. A fordulat külső kerek vonalán nem marad el az azsúr, tehát a második pontban úgy tűzünk ki, mint az azsúros szövésnél. Visszafelé ismét az első pontban kitűzünk sima szövéssel. Az első pontbol kihúzzuk a gombostűt es anélkül, hogy újra beleszúrnánk az előbb kitűzött szálakba, ugyanabba a lyukba tűzzük vissza. Ezután egyszer csavarunk a vezető páron és sima szövéssel indulunk a harmadik pont felé. Itt azsuros szövéssel kitűzünk és visszafelé újra az első pontban tűzünk ki úgy, mint előbb. Ezt az eljárást addig ismételjük, amíg a berajzolt vonalak mind az első pontban összefutnak.A receszalag (21-22. ábrák) szúrt mintája és rajza egyezik a szövött szalagéval. Vegyük tehát elő azt a szúrt mintát, amelyen a szövést gyakoroltuk. Az A pontba függesszünk 2 pár, a B pontba 1 pár és a keresztbe fektetett tűre 5 pár orsót. Az A pontba függesz­tett 2 pár orsóval egy egész verést csinálunk, utána a többi szövő­párral végig a soron csak félverést készítünk. (Ezért nevezzük a fél­verést receverésnek is.) Csak egy vezetőszál Iátszik a soron. Foko­zottabb mértékben kell ügyelnünk arra, hogy az orsópárok össze ne keveredjenek, mert nehezebb sorbaszedni, mint a szövésnél. A sor végén a B pontban függesztett azsúrpárral ismét egész verést csinálunk, kitűzünk az 1. pontba, mint a szövésnél és a tűt egész veréssel zárjuk. Utána ismét félverésekkel haladunk végig a soron.

A sor végén az azsúrpáron a kitűzések között kettőt csavarunk, ill. adott esetben, ha a kitűzések sűrűbbek, akkor egyet és ha a kitűzések ritkábbak, akkor hármat. Gyakoroljuk addig a rece­szalag készítését, amíg szépen, hibátlanul megy.

A kiszúrhato mintán x-x jellel jelöltük azt a vonalat, ahol a recét kezdeni, ill. befejezni kell, tekintve, hogy rajza egyébként, mint fentebb is jeleztük, egyezik a szöves rajzaval. Általában széle­sedő szalagnál használunk szövés helyett recét a terítő díszítésére.

Rajzainkon tehát a receverést x-x jellel,amíg az azsúrbetétet - jellel jelöltük.

A kész terítőt úgy vessziik le a hengerpárnáról, hogy először kivesszük azt a 4 gombostűt, amely a prespanlemezt a henger­párnához erősítette és ezután a lemezt a csipkét tartó gombostűkkel együtt feszítjük le a párnáról (23. ábra). Ekkor könnyen tudjuk kiszedni az összes tűket a csipkéből, ill. a lemezből. A gombostűk kiszedésekor óvatosak legyünk, nehogy a csipke szálait félrehúzzuk. A kész csipkét nedves ruha között átvasaljuk.